Málé, málé édes légy!
A málé különösen a téli időszakban készített, édes ízű sütemény volt. Semmilyen édesítőt nem tettek hozzá, az édes ízt különböző fortélyokkal, " varázslással" igyekeztek elérni. Úgy készült, hogy a kukoricalisztet, aminek tetejére egy kis rozsliszt is kerülhetett, le kellett forrózni (forró vízzel, esetleg tejjel leönteni). Ezután meleg helyre, például langyos kemencébe került, vagy párnát, dunnát, bundát tettek rá, és ha este készítették, reggelig állni hagyták: Jól megizzadt, olyan édes lett, mint a méz – mondták Hollókőben. Ezután kikavarták, a rozslisztet is belekeverték. Kavarás közben a szájukkal csücsörítettek, cuppogtak, hogy édesedjék. Néhol az új házasok szerelmét is belekeverték a mondókába. Megnevezték az új menyecskét: olyan édes legyen mint K. Örzsi szerelme. Amikor hajnalban a hidegre kitették ezt mondták: édesítettük a Jézus szerelmire, öntsük a Jézus szerelmire. A kemence földjén sütötték meg, vagy tepsibe öntve. Kockára szeletelve fogyasztották. Fülek környékén a laskára kenték ezt a kukoricapépet, mint ahogyan a túrós lepény is készült. (Részlet a Régi palóc konyha című könyvből)

Palóc Múzeum