“Van-e ködmön eladó?” 

MIIFÉLE NÉP AZ, MELYNEK ILYEN MAGASZTOS ÖLTÖZETEI VANNAK...?

12 évig dolgoztam modellként, Olaszországban éltem.
A hosszú évek alatt a legnagyobb divattervezōk ruháit viselhettem, végigkísértem egy-egy megálmodott ruhaköltemény megszületésének folyamatát.
De a tizenkét év alatt, nem akadt egy darab sem, ami Garay György szūcs mester (1877-ben készült) munkájához fogható.
A legnagyobb cégeknél sem.

Sokan felnéznek az olasz divatra, és sokan mondják, mi magyarok nem tudunk öltözködni...
Pedig a magyar hímzéskultúra több ezer éves.
Kevés nép alkalmazott olyan sokféle motívumot, készített annyi szép hímzést, mint a magyar.
A kézzel készült hímzések, amikben benne van az alkotó energiája.
Az ōsi minták, melyeknek jelentése volt, védelmet is jelentettek.
És akkor gondolkozzunk el, mit is viselünk ma.

Hová lettek ezek a hímzett ködmönök?
Hová lettek a nōies nōk és a férfias férfiak?

Egy-egy ilyen ködmönt több hónapig készített a szūcsmester, ára egy jó minōségū ló vagy szarvasmarha árával volt egyenlō.

Ma Magyarkanizsán voltam a vásárban, eszembe jutott Weöres Sándor “Vásár” címū verse:

“Van-e ködmön eladó?

Szélbe-fagyba mindig jó?
Van kis ködmön eladó, szép hímzés a vállán,
Hogyha ílyet hordanék, bizony sose bánnám.”
Hát én se bánnám, jön a hideg, meg is próbálok beszerezni egyet...

G Nagy Lilla Imola