A kasvirág fajok Észak-Amerikából származó, Európában is termesztett gyógynövények. Latin nevük a görög echinosz (sündisznó) szóból származik, mert a virágzat közepe egy összegömbölyödött sündisznóra hasonlít. Gyógyászati alkalmazásukat az amerikai telepesek az őslakosoktól vették át, és különböző fertőzéses eredetű betegségek kezelésére használták. Eleinte a keskenylevelű kasvirágot (Echinacea angustifolia), valamint az erre nagyon hasonlító halvány kasvirágot (E. pallida) alkalmazták. Mindkét faj kb. fél méter magas fészekvirágzatú növény. A nyersanyaghiány miatt az 1930-as években megpróbálkoztak a növények európai termesztésével, és az elsőként termesztésbe vont, majd készítmények alapjául szolgáló faj az Echinacea purpurea volt.

Az E. purpurea L. (bíbor kasvirág) az Asteraceae (őszirózsafélék) család tagja. Szára egyenes, elágazó, szőrös vagy csupasz, 60-180 cm magas. A kúpalakú fészket bíborszínű csöves és 2-4 cm hosszú, viszonylag széles, eleinte felálló, később lecsüngő, rózsáspiros nyelves virágok alkotják. Gyöktörzse erősen elágazó, sok vékony gyökérrel.

Melyik részét használják?

Az Európai Gyógyszerkönyvben Az Echinaceae purpureae radix (bíbor kasvirág gyökér) és az Echinaceae purpureae herba (bíbor kasvirág föld feletti rész) egyaránt hivatalos. A készítmények ezek kivonatait tartalmazzák, de a gyökeret és a herbát teaként is alkalmazzák. Különlegesség, hogy a herba présnedvét is alkalmazzák a gyógyászatban. A gyógyszerkönyvi drogokat cikória- és kaftársavtartalomra standardizálják, de a hatás szempontjából nemcsak az említett kávésavszármazékok, hanem az alkil-amidok (alkamidok) és poliszacharidok is jelentősek.

Mire használható?

A bíbor kasvirágot (a gyökeret és a föld feletti részt) belsőleg közönséges megfázás tüneteinek enyhítésére, a betegség megelőzésére alkalmazzák. A herba hasonló céllal alkalmazható húgyúti fertőzésben is. A gyökér kivonata aknés (pattanásos) bőr esetén is alkalmazható szájon át bevéve. A herba kivonatát külsőleg kisebb sebek kezelésére alkalmazzák. A bíbor kasvirág növényi gyógyszerek és étrend-kiegészítők összetevői között egyaránt megtalálható.

A gyógyhatások jelentős részben az immunrendszer modulálásán alapulnak. Ezért elsősorban a poliszacharidokat, valamint az alkamidokat tartják felelősnek, de újabb eredmények szerint ebben a növény melanintartalmának is szerepe van. Kimutatták a növény baktérium- és vírusellenes hatását is. A poliszacharidok és az alkamidok gyulladáscsökkentő aktivitással is rendelkeznek.

Az Echinacea purpurea nemspecifikus immunstimuláló hatását embereknél is kimutatták. A humán vizsgálatok többségében két standardizált készítményt, az E. purpurea föld feletti részének présnedvét, illetve egy összetett terméket (az E. purpurea, az E. angustifolia, a Thuja occidentalis és a Baptisia tinctoria kivonatainak kombinációját) alkalmaztak. Számos randomizált, kettős vak, placebókontrollos vizsgálatban bizonyították, hogy a kasvirágkivonat felsőlégúti fertőzésekben alkalmazva jelentősen rövidítette a gyógyulás idejét. Megfázás, felsőlégúti betegség esetén a készítmények elsősorban akkor hatásosak, ha az első tünetek megjelenésekor elkezdik a szedésüket. Időben megkezdett kezelés esetén a betegség enyhébb tünetekkel jár és a betegek gyorsabban meggyógyulnak.

Biztonságos?

 Az Echinacea fajok alkalmazása biztonságos, jelentős nemkívánatos hatást nem írtak le. Immunszupresszív terápia (pl. szervátültetés után), krónikus progresszív betegségek (pl. TBC, szklerózis multiplex, leukémia, HIV-fertőzés) esetén alkalmazásuk ellenjavallt. Terhesség és szoptatás esetén biztonságosságuk nem bizonyított, ezért használatuk nem ajánlott. 12 év alatti gyermekek részére alapvetően nem javasolt gyógyászati célú alkalmazásuk, de az egyes készítmények esetén az életkori korlát ettől eltérő lehet. Az Asteraceae család valamely fajával szembeni allergia esetén fennáll a keresztallergia kialakulásának eshetősége.