A középkor csodanövénye: gombernyő

Európai gombernyő virága, levele, és a szárított formájából készült tea.
A gombernyő az ernyősvirágzatúak rendjébe, ezen belül is a zellerfélék családjába tartozó növény. Leginkább a nyirkos és sziklás területeket, tájakat kedveli. Őshazája Nyugat-Ázsiában, Észak-Afrikában és Ázsiában van. Hazánkban leginkább bükkerdőkben találkozhatunk vele. A gombernyőnek egyéb népies elnevezési is léteznek, mint például gombernyőfű, szánikula, patikai szaniczor, berzengő mag, európai gombernyő, törő zsányik vagy éppen erdei gombernyő.

A gombernyő akár a hatvan centiméteres magasságot is elérheti. Levelei sötétzöld színben pompáznak, ernyővirágzata pedig fehér vagy halványrózsaszín. Ezeknek a csodaszép ernyőknek is vannak fellevelei, amelyet gallérnak vagy gallérkának is szoktak nevezni.

A gombaernyő legfőbb hatóanyaga a cserzőanyag. A benne lévő szaponin miatt köptető hatással rendelkezik, de a szaponinnak hánytató hatása is ismeretes. Régebben légúti hurutokra alkalmazták, de gyomor- és bélbetegségeket is kezeltek a segítségével. A belőle készült forrázatot öblögetésre is használták, például szájüregi vagy garatgyulladásnál. Borogatást is készítettek a gombernyőből készült forrázattal, ily módon bőrkiütéseket és zúzódásokat kezeltek vele.

A gombernyőnek több alfaja is létezik. Az európai gombernyő, mint ahogyan a neve is mutatja, Európában éldegél. Nevét ernyős virágzatáról kaphatta, amelyek gombokra hasonlítanak. A növény virágai fehérek vagy rózsaszínűek. A növény gyorsan szaporodik, és könnyen eljut bárhová, hiszen a termései szőrösek, amelyek könnyen ráragadnak az állatok bundájára. Az európai gombernyő (Sanicula europaea) kedveli a humuszban gazdag talajt és elsősorban lomberdők aljnövényzetében találkozhatunk vele. Legfőbb hatóanyagai a szaponinok, amelyek köptető hatással rendelkeznek.

A középkori ember számára sem volt ismeretlen ez a gyógynövény. Legfőképpen hurutos megbetegedéseknél alkalmazták mint gargalizálószert, de sebeket is gyógyítottak a segítségével.

A gombernyőfélék tartalmaznak még illóolajat, keserűanyagot, allantoint, koffeinsav-származékot, tanninsavat és C-vitamint is.

Az 1600-as években többféle betegséget is orvosoltak ezekkel a gyógynövényekkel. Kezeltek velük fertőzésese gyulladásokat, elfertőződött sebeket, tályogot, kiütéseket és légcsőhurutot is. Alkalmazták még gyomor- és bélbetegségekre, köptetőt is készítettek belőle, szájöblögetőként is használták, illetve még elfertőződött sebekre is eredményesen alkalmazták. A gyógynövényt vizelethajtóként is használták.

gyogyszernelkul.com