Búzavirág
Búzavirág
A búzatáblák csodálatos színfoltja ez a növény.
Amikor búzavirágot látok, mindig a gyerekkoromra emlékeztet.
Eszembe jutnak a hétvégék és a nyarak, melyeket sokszor nagyapáméknál töltöttem.
Igazi önfeledt boldogság volt ez.
Amíg nyílott ez a virág, szinte minden reggelt azzal kezdtem, amíg nagyanyám a reggelit készítette,
hogy kifutottam a búzatáblákhoz és szedtem egy gyönyörű kék színű búzavirág csokrot és az asztalra tettem.
Csend, rend, nyugalom és béke honolt a házban a kis gazdaságban és a mi lelkünkben is.:)
|
| ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Cyanus segetum |
||||||||||||||||
|
|
A búzavirág (Cyanus segetum) Dél-Európából származik, a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe és az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó egyéves gyomnövény. Egyéb nevei: dődike, égi virág, gabonavirág, kék búzavirág, kékvirág, sukolat, vadpézsma, vetési csüküllő, imolya, kék konkoly, zsukollat.
Elterjedése
Mint a gabona gyomnövénye, megművelt területeken fordul elő, különösen a búza- és rozsvetésekben. Dél-Európai származású növény, ma már csaknem az egész földkerekségen elterjedt.
Jellemzői
Vastag orsógyökerű. 20–100 cm magas, felálló. Bokrosan ágas szárú, a pókhálós szőrzettől szürke színű növény. Levelei változó állásúak, keskeny-lándzsásak, részben szárnyaltak.[3] Virágfészkei magányosan ülnek a hajtások csúcsán. A szélső virágok „búzavirágkékek”, kétszer-háromszor olyan hosszúak, mint a belső, ibolyás színű, csöves virágok. Kaszattermésén fehér, narancsos vagy vöröses színű, finoman fogacskás szőrökből álló bóbita van. Magvai évekig megőrizhetik csírázóképességüket a talajban. Májustól júniusig virágzik, a később kelt növények még késő ősszel is nyílnak.
Gyűjtése
A növény kék virágait gyűjtik, amely annál értékesebb, minél jobban sikerül megőrizni eredeti színét. A gömbös fészkes virágzatot letörik, és kosárba szedve szállítják, majd kitépik a „sziromleveleket”, melyeket árnyékos helyen szárítanak. A sziromleveleket napfényen nem szabad szárítani, mert a virágok elveszítik eredeti kék színüket, kifakulnak.
Felhasználása
Forrázatát külsőleg szemgyulladás borogatására, toroköblögetésre használják. Teáját magában nem fogyasztják, adalékként a drogját étvágyjavító, görcsoldó, erősítő teakeverékekhez adják. A Remény jelképeként is tekintenek rá. Ilyen értelemben szerepel Szabó Pál A falu bolondja című n
Forrás: Wikipédia és a szerk.
Kiemelt ApróHirdetések
További kiemelt ApróHirdetések »
SzínesVilága cikk ajánló
SzínesVilága cikk ajánló
Helyi látnivalók
Helyi Programok / események
További helyi programok / események »