Hipernóva 
 
 
A hipernóva igen nagy tömegű csillag gravitációs összeomlása és az ebből következő, kivételesen nagy energiájú szupernóva a csillag élete végén. 

A hipernóvarobbanás során az ezt okozó csillag (progenitor) magja közvetlenül egy fekete lyukká zuhan össze és két, egymással ellentétes irányú, extrém energiájú relativisztikus anyagsugárrá (jet) lövell ki a forgási pólusokból, közel fénysebességgel. Ezek a jetek intenzív gamma-súgárzást bocsátanak ki, valószínűleg ez a magyarázata a gamma-kitöréseknek. 
Az utóbbi időben rengeteg gammakitörésről rögzítettek adatokat, melyek jelentősen hozzájárultak ezen események megértéséhez. Kiderült, hogy a kollapszusmodell olyan robbanásokat jósol, melyek csak részben mások, mint a többé-kevésbé rendes szupernóvák. Mindazonáltal továbbra is időnként hipernóvaként vannak említve a szakirodalomban. 

Sokan azon a véleményen vannak, hogy hipernóva mindössze 200 millió évenként egyszer tör ki galaxisunkban. 

 Kollapszár ( collapsed star, vagyis összeomló csillag)  
Eredetileg egy csillag gravitációs összeomlásának eredményeképp létrejött csillag tömegű fekete lyukat jelentette. Ez az értelme már elavult, de a szót mostanában néha egy speciális, gyors forgású csillagfajta, a Wolf-Rayet- csillagok szupenóvájára használják. 

A Wolf–Rayet-csillag magjának tömege több mint 30-szorosa a Napénak, összeomlása után egy gyorsan forgó fekete lyukká válik, mely relativisztikus sebességgel (közel fénysebességgel) magába húzza az őt körülvevő csillagközi anyagot.. 

Úgy gondolják, hogy a kollapszárok az okai a hosszú gammakitöréseknek, mivel nagy energiájú, relatiivisztikus anyagsugarak (jetek) képződnek a fekete lyuk forgástengelye mentén, melyekből a jet hosszirányába eső megfigyelő számára az észlelt kitörések eredhetnek. 
Forrás: Wikipédia