Elgondolkodtál már azon, hogy vajon milyen érzés lesz majd az, amikor találkozol a lélektársaddal? Nem mindenki hisz abban, hogy valahol, egy távoli (vagy közeli) városban él egy másik ember, aki a másik fele, és ez így is van rendjén. Nem vagyunk egyformák, valaki megelégszik egy olyan társsal, akivel egyszerűen csak jól érzi magát, és nem vágyik arra, hogy azzal az emberrel éljen, akivel már az első pillanatban is érzi, hogy valami összeköti vele, kapcsolódik hozzá. Mintha már régről ismerné… Felmerül a kérdés is: Honnan fogom tudni, hogy valóban ő a lélektársam? Hiszen a hirtelen jött érzés lehet csak egy vágy is, és egyáltalán nem biztos, hogy a velünk szemben álló ember az igazi számunkra. A cikkemben szereplő emberek viszont valóban a lélektársukat találták meg abban az emberben, akivel együtt lehetnek, s mindannyian meg tudják erősíteni, hogy más és más érzések, tapasztalatok alapján tudták meg azt, hogy ez az új kapcsolat valami egészen más lesz… Valami szépnek, valami jónak, valami újnak a kezdete…

Ma van Valentin napja, ezért ma szép szerelmes történeteket gyűjtöttem össze, lélektársi kapcsolatokról. Aki eddig nem hitt, az ezután valóban hinni fog az igaz szerelem létezésében.

„…két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor, amikor megértek e találkozásra.”

(Márai Sándor)

1.

Egyszerűen csak volt értelme

Tizenhat évesen kezdtünk randevúzni. Két-három hónappal a kapcsolat kezdete után jutottunk el a „szeretlek” szakaszába. Egyik este komolyan és őszintén beszélgettünk valamiről, amikor a kedvesem azt mondta: „Te vagy az a nő, akit egy napon majd feleségül veszek.” Általában józanul gondolkodó ember vagyok, és rendes körülmények között nevettem volna ezen a kijelentésen. Hiszen még csak tizenhat évesek vagyunk. Előttünk az egyetem, és az egész élet. De amikor kimondta, ennek az egésznek valahogy volt értelme. Mindent megértettem. És abban a pillanatban tudtam, hogy a páromnak igaza van. Ő a leendő férjem. Októberben lesz tizenkét éve, hogy együtt vagyunk.

2.

Szerelem első látásra

Olyan volt ez a találkozás, mintha egy idegen bolygóról érkezővel találkoztam volna. A kapcsolatunk azonnal elkezdődött. Szerelem volt első látásra, de én ebben nem voltam biztos. Nekem inkább kíváncsiságnak tűnt elsőre, hiszen a bátyám jó barátja volt, és mindketten külföldön éltek. Egy hosszú hétvégén együtt látogattak meg. Én általában feketén-fehéren látom a dolgokat, neki pedig neonszerű elképzelései és gondolatai voltak. Megkérdőjelezte az összes hitemet anélkül, hogy bármit is tett volna ezért. A véleménye – bármiről is fogalmazta meg – új és érdekes volt számomra. A találkozásunk után feladott mindent, és pár hónappal később hozzám költözött. Júliusban lesz tizenkét éve, hogy együtt vagyunk. Azóta már összeházasodtunk, és két gyermekünk is van.

3.

Barátságból szerelem

Sokáig csak barátok voltunk, és egy szép napon birkóztunk egymással játékból. Olyan volt, mintha kalapáccsal vágtak volna fejbe, amint tudatosult mindkettőnkben: ez már rég több mint barátság. Ő az, akivel bármiről beszélhetek, és ezt teljes mértékben megtehetem egész hátralévő életemben, anélkül, hogy unatkoznék. Voltak ugyan hullámvölgyek a kapcsolatunkban, de januárban múlt három éve, hogy együtt vagyunk.

4.                    

Nem tudtuk abbahagyni a mosolygást

Amikor találkoztunk, nem tudtuk abbahagyni a beszélgetést, és valahányszor megláttam őt, annyit mosolyogtam, hogy megfájdult az arcom tőle.

5.

Minden passzolt

Nos, egyben volt minden: pillanat, szemkontaktus, kémia, és minden, ami egy szerelem első látásra-történetben megtörténik. ...Ennél is fontosabb azonban az összeférhetőség, amit nem szoktak megnevezni. Hiszen a szerelem valóban nagyon szép, de NEM GYŐZ LE MINDENT! Közös célokra, a szabadidő kölcsönösen elfogadható minőségi eltöltésére kell törekedni, utána jöhet a kommunikáció és a kompromisszumok kötése. Az nem számít, ha esetleg egyik fél nem akarja olyan erősen. Ha ő a lélektársad, és mindketten készen álltok rá, akkor ez működik. Szerettem más férfiakat, de egyik érzésemnek sem volt akkora ereje, mert vagy ő, vagy én, vagy egyikünk sem voltunk a megfelelő időben, a megfelelő helyen, hogy egy életre elkötelezzük magunkat egymás mellett. Amikor megismerkedtem a mostani férjemmel, egyértelmű volt, hogy Ő az. Hűséges, monogám és sosem hagyott szünetet, az első perctől elkötelezett volt. Már egy ideje együtt vagyunk, de még mindig úgy érzi, hogy velem akar lenni. Ez óriási dolog – túl sok ember természetesnek veszi azt, hogy a házastársa ott van mellette, pedig ez egy hatalmas szerencse, és értékelni kellene, hogy azzal lehetek, akivel lennem kell.

6.

Sosem bosszant a partnerem

Bevallom, ingerlékeny ember vagyok. Habár szeretek emberek között lenni, de könnyen felbosszantható vagyok, különösen egy-egy helyzetben. Aztán megismertem a barátomat, és bár vannak olyan napok, amikor direkt bosszantani akar, de nem tud. Ilyen még sosem történt velem. Egyszerűen csak jól érzem magam mellette. 

7.

Támogató partner

A találkozásunk pillanatában már tudtam. Amint megráztam a kezét, és a szemébe néztem, éreztem, hogy megremeg a föld, villámcsapás sújtott végig a testemen, és csengett a fülem. Körülnéztem, hátha valaki más is tapasztalta ezt az érzést, de csak mi ketten voltunk. Az első perctől megengedi, hogy önmagam legyek, miközben érzelmileg is támogat. Ha stresszes vagyok, megnevettet. Az első nap óta, amikor találkoztam vele, úgy éreztem, mintha örökké ismerném. Olyan ő nekem, mint a családom.

8.

Néha kell némi áldozat

Semmi kétségem nem volt vele kapcsolatban. A belső érzésem azonnal megsúgta, hogy Ő az.  Anyám mindent elkövetett, hogy lebeszéljen róla, hogy megakadályozza a kapcsolatot, de még csak el sem játszottam a gondolattal. Hajlandó voltam olyasmire is, amit egyébként általában nem tennék meg egy kapcsolat fenntartása érdekében sem, például elköltöztem egy olyan helyre, ahol nem ismertem senkit, és új állást kerestem, teljesen átalakítottam az életemet. De egy percig sem kételkedtem abban, hogy megéri-e. Tudtam, hogy megéri.

9.

Sírig tartó szerelem

Ez a nagyszüleim története, nem az enyém, de szeretem, amikor a nagypapám elmeséli nekem. Akkor, amikor a történet megtörtént, Nagy-Britanniában épp háború dúlt. Egy nottinghami gyárban pedig férfiak és nők dolgoztak vegyesen. Egy nap egy csapat hölgy elkésett, a művezető pedig éktelen haragra gerjedt. Követelte a nőktől, hogy azonnal vegyék le a kabátjukat, és álljanak munkába. Mindenhonnan csöpögött a víz a gyárban, de a nők – egy kivételével – engedelmeskedtek, és megszabadultak kabátjuktól. A nagypapám egyik barátja odament hozzájuk beszélgetni, majd visszament férfitársaságához, és azt mondta nagyapámnak: „Hét óra. Szombat este. A téren. Randira mész!” A nagypapám kissé elbizonytalanodott, de azért megkérdezte: „OK, de melyik nőt hívtad randizni?” „Természetesen azt, aki nem vette le a kabátját!” – válaszolta a férfi. A nagypapám és a kabátot magán tartó nagymamám 1946-2004-ig házasok voltak.

10.

Megosztom veled, amim van

Hatalmas csokoládé-mogyoróvajas fagylaltot kért, én pedig egy nőiesebb méretű kis vaníliásat, friss eperrel. Aktívan csíptem le az ő fagyijából, mire észbe kaptam: „Óh, bocsánat, hiszen megeszem az összes fagylaltodat.” Ő pedig cseppet sem bánta, csak nevetett és azt mondta: „Én mindig nagyot kérek, hogy a fele a tiéd lehessen!” Ezt követően is együtt maradtunk. Már évek óta voltam vele együtt, amikor végre felismertem, hogy minden egyes dolog, amit tesz, és látszólag önmagáért teszi, az valójában rólam – nekem – szól. Mindig azért cselekszik, hogy én jobban érezzem magam. Ő az az ember, amikor látja, hogy nem vagyok jó hangulatban, és ebben az állapotban megkérdezem tőle, hogy mit akar csinálni, azt válaszolja: „Bármit, ami téged boldoggá tesz!” Nyolc év telt el a fagyizás óta, és épp most értünk haza a vacsoráról. Ő egy sajtos hamburgert evett sült krumplival, míg én egy kis grillezett csirke mellett döntöttem, amihez salátát rendeltem. Majdnem elfelejtettem mondani. A sült krumpli felét én ettem meg…

Eltarthat egy ideig, míg a te történeted is olyan szépen alakul, mint az írásomban szereplőké. Bár, ha olyan szerencsés vagy, akkor talán az első ismerkedésnél megtalálod a lelki társadat. De ha nem is elsőre, egy nap biztosan rád talál az igaz szerelem, amely olyan, de olyan valóságos…

Forrás:

elitedaily.com

Képek: pixabay.com