Kategória:
Történetek, Emberi történetek

Létrehozva:
2020-02-15 22:35:17

Cikk írója:
Halácsi Jenőné


Emlékezel még?

Régen hatalmas divat volt, minden lánynak volt belőle, pici lakattal záródott, hogy senki illetéktelen ne olvashassa

 Retroanzix

 
 

Emlékszel a régi "emlékkönyves" versikékre?

 
Régen hatalmas divat volt, minden lánynak volt belőle,
pici lakattal záródott, hogy senki illetéktelen ne olvashassa. 


Persze a kulcs egy idő után eltűnt, a lakatot leszedtük - de a könyv megmaradt.


És ez olyan dolog, amit nem dob ki az ember, hiába lényegében haszontalan, de emlékeket őriz.
Olyan emberektől pár sort, akikről akár már évek, évtizedek óta nem hallottunk.
Ám ahogy elénk kerül a könyv megelevenednek a régi dolgok...
Osztálytársak, tanárok, barátok írtak bele... Aztán valahogy elfelejtődött...
Időnként nagy pakolászáskor előkerül, belelapozunk, akár még le is ülsz,
majd sóhajtasz egyet, és újra óvatosan visszapakolod. Kell ez még, fontos...

Légy szerény mint az ibolya,
Tartós mint az örökzöld,
Szorgalmas, mint a méhecske,
S így leszel idővel
Egy aranyos menyecske

Száraz ágon ül egy veréb,
Emlékkönyvbe ez is elég.
Ha mégsem lenne ennyi elég,
Üljön mellé még egy veréb!

Szedd a tavasz virágait
Egy csokorba össze,
Rózsát, szegfűt, nefelejcset
Egyet-egyet közbe.
Tekints aztán a csokorra
Látni fogsz a múltba,
Eszedbe jut talán akkor
Ki e pár sort írta

Ha majd egyszer,évek múltán,
Mikor a múlt már nem beszél,
Legyek én is azok között,
Aki emlékedben él!

Hogyha én írhatnám
a Te sorsod könyvét,
szíved,lelked vágyát,
életed örömét;
olyan széppé írhatnám,
mint a tündérálom!
s legboldogabb lennél
ezen a világon!

"És érezzék egy kézfogásból rólad,
hogy jót akarsz és te is tiszta jó vagy,
s tekintetük elhitesse véled:
Szép dolgokért élsz,és érdemes élned"

"Az ember úgy képzeli,hogy a barátság szolgálat.
Mint a szerelmes,úgy a barát sem vár jutalmat érzéseidért.
Nem akar ellenszolgáltatásokat,
nem látja valószínűtlen lénynek azt,akit barátjául választott,
ismeri hibáit,s így vállalja minden következményeit."

Amíg fiatal vagy,
Minden szépnek látszik,
Hulló könnycsepped is
Szivárvánnyá válik.
De ahogy az évek
Lassan tovaszállnak,
Úgy nőnek szívedben
A gondok, s az árnyak.
Most ahogy te szeretsz
Úgy szeretnek mások,
Úgy lesz ellenséged,
Úgy lesz jó barátod.
S ha majd minden álmod
Valósággá válik,
Akkor se feledd el:
Légy jó mindhalálig!

Kék ibolya, zöld nefelejcs, engem sose el ne felejts!

Életedben végig kacagj, dalolj, nevess!
És ami fontos: Ne sózd el a levest!

Forrás:retroanzix.blogstop.com