A tollfosztás



A tollfosztás.

A parasztcsaládban az asszony gondja volt a tavaszi, nyári kapálásokon kívül minden ház körüli munka: sütés, főzés, mosogatás, takarítás, szövés, fonás, tollfosztás, varrás, állat és gyereknevelés.
A legtöbb paraszti gazdaságban megtalálható volt a tyúkon kívül a liba, később a kacsa. Ezeket az állatokat nemcsak húsukért, hanem tollukért is tartották. Az ősszel kitépett és összegyűjtött kacsa-vagy libatollat minden évben télen fosztották. A falusi szokásrendbe tartozott a gyermekek (fiú, lány) ki stafírungozása. Ez azt jelentette, hogy hozományként 4 darab párnát és két darab dunnát is adni kellett több más mellett. Szinte minden házban volt tollfosztás is. A tollfosztás az asszonyok, lányok társas munkája volt a téli időszakban. Néhol még ma is eleven hagyománya van. Bérelt vagy meghívásra látogatott házaknál fosztottak. Mint a többi kaláka jellegű munka, a tollfosztás egyúttal a közös szórakozás alkalmát is jelenti. A lányok általában csak este mentek a fosztóba, a középkorúak és az idősek egész nap ott voltak.

Vépen (Vas vármegye) a zsákokba gyűjtött tollat téli estéken fosztották le. Mesélve, énekelve esténként 10-11 óráig is dolgoztak. Több hétig is eltartott, és a végén áldomás volt: megvendégelték a fosztókat. Sokféle tréfát eszeltek ki ilyenkor, pl. az ajtón vagy ablakon át madarat eresztettek be. Lábára, nyakára tréfás szövegű cédulát kötöttek.
Bódva vidékén a tollfosztóba már csak komoly udvarló mehetett, de az sem maradt sokáig. Palóc vidéken, ahol a fonó jelentősége sokáig megmaradt, a tollfosztó hagyományai nem voltak olyan színesek. A tollfosztóban énekeltek, beszélgettek.

Turán (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye) decembertől februárig tartott a tollfosztás. A segítőket mákos kukoricával kínálták. A Tápió vidékén Luca-napkor fosztottak tollat.
A Dunántúlon a tollfosztó vette át a fonó szerepét, pl. a Láncos Miklós és farsangi alakoskodók a tollfosztót keresték fel, és ijesztgették a lányokat.

Pándon és Kókán a házaknál tartottak tollfosztó bálokat. Kókán a toll csumáját a legény összeszedte, és a neki tetsző lány háza előtt szórta el. Míg másutt ez a megszégyenítés, itt az udvarlás jele volt.
Tiszaföldvár vidékén pedig az volt a szokás, hogy a legények összeszedték a kocsányokat, és a lányok háza elé szórták, majd másnap megfigyelték, hogy eltakarították-e? Így tették próbára a lányokat.
Kalotaszegen a tollfosztást általában október végén a mezei munkák végeztével kezdték. A liba- és tyúktollat nagy becsben tartják, mert a vetett ágyra kerülő párnákat ezzel töltik meg.

A 20. század elején még gyakoriak voltak a tollfosztó-kalákák. Mézes pálinkával, kaláccsal kínálták a segítőket. Farsang végén sokszor tollas maszkurákat öltöztettek: egy-egy asszony arcát szilvaízzel bekenték, majd tollat fújtak rá. Ilyenkor más maszkurák is jöttek a házhoz, és kíváncsian figyelték, hogy van-e köztük férfi leselkedő? Ha felfedeztek egyet, levetkőztették, ruha, cipő nélkül rakták ki a hidegre. Előfordult, hogy az asszonyok citerást fogadtak és reggelig folytatták a mulatságot.

Forrás: tudasbazis,sulinet.hu

 
 
 
 
 
 
 
 
Tetszett a cikk?

 

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »